Az első mondat egy szövegben nagy felelősség. Azt hiszem én ezt most elég könnyen letudtam.
És mivel ezzel úgy tűnik végképp ki is éltem az össz kreativitásomat mára, álljon itt egy
(mi is?) a korábbiak közül. Aztán holnap már remélhetőleg több idővel, magamtól
kevéssé megilletődve.
(Közben épp lépnék be az admin oldalra a bejegyzés bemásolásához, már másodszor írom be
a böngészőbe azt, hogy bor.hu-
blog.hu helyett...
Hogy mik vannak!:))
Gyermekjáték
reggel van.
kezemben egy országos közéleti lap.
rendszeres, mint a havivérzés, olyan
az a próza a 72. oldalon is mindig realista
ezt gyűröm én most szabályos földgömb-alakba
aztán felkelek. ráncos ruháim alatt
leszek újra a karfa.
engem megváltoztatni
bárkinek lehet hatalma
erre azt mondják, folyton más vagyok.
és hogy a sok arcom mind hazugság
pedig csak túlélem, ha félbevágnak,
pont, mint a giliszták
és menekülnek előlem:
ez átkozott. nem ember.
pedig mint tűznek a rőzse,
nekem is van gerincem-
és a szüleimtől örököltem,
hogy ez csak játék. csicsíja babája.
mondókává ismétlődik
apám káromkodása,
és mára már azt hiszem, túlnépesedtem.
annyiszor mondták, hogy ez már nem vagyok én.
akinek veszekedtek a szülei
az bizony mind skizofrén.
(közben glóriává lyukadt
fejemen a kalap.
szentségemnek a szegénység az ára
de hogyan válthatnám meg magam,
hmm? uram,
ha másnak nem is, legalább
maganak fájnom kéne-
de velem csak a tüzet feszíted
fakeresztre.)
Ja és még annyit azért mondanék, hogy mi ez, mielőtt innen el.
Lőtér. Örömlakk. Sasszemüveg.
(Kívánj jó éjszakát. Annyira szarul alszom, hogy utólag is lehet.)
Utolsó kommentek